Hajnalban kiléptem a teraszra, hogy meghallgassam a környék madarainak énekét, ahogy köszöntik az ébredő világot. A fák és bokrok virágpompában várták – miután lecsorgott az éjszaka fekete olaja – hogy tarkabarka ruhájuk előtűnjön, miközben a természet még mozdulatlan álomba merevedett.
Aztán valami megváltozott. Felnyílt egy másik valóság függönye: a világot felváltotta az energia látványa. A madarak éneke több volt puszta hangnál: rezgés lett belőle. A hangjuk láthatatlan húrokat pendített meg, megmozdítva a földre érkező részecskéket. A levegő megremegett, folyamatos, finom földrengés futott végig rajta újra és újra.
A természet minden részlete rendeltetéssel bír. Még ha nem is mindig értjük, mi történik körülöttünk, a világ szüntelenül dolgozik, él és mozdul. Ott van benne az összhang, amit csak akkor hallunk meg, ha megállunk egy pillanatra.
Állj meg a rohanásban! Engedd, hogy a csend megszólaljon! Ha tudatos szemlélőként figyeled a világot, nem csupán a felszínt látod. A mindennapok sodrása helyett átélheted azt, amit sokan csak életük utolsó pillanataiban sejtenek meg újra: a jelenlét csodáját, a lét mélységét.
Végtelen képesség lakozik bennünk. Egy erő, amely összhangban van a teremtéssel. Képesek vagyunk érzékelni, átalakítani, megérteni és jelen lenni. De csak akkor férhetünk hozzá, ha elcsendesedünk, ha figyelünk. Mert ez a tudás, ez a látás mindig is bennünk volt.
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
