A minap azt mondtam, hogy készen állok ezt az életet, ebben a formában elengedni, a semmit választom. Beszippantott egy energia a sötétség legmélyébe.
Éber kómához hasonlitanám. Mindent hallottam és érzékeltem, ami körülöttem történik, de megnémított, lezárta a hangom és az izmaim elernyedtek. Miközben sírás rohamok törtek rám hullámokban, a külső cselekvés, a mozdulat lecsökkent, odabent villámgyorsan jöttek fel események, saját életem történetei, őseim fájdalmai, más idősíkok energiái, és minden egyes alkalommal porrá égtem bennük. Elhamvadtam újra és újra.
A szeretteim észlelték, hogy egy szellemi megtapasztalásban vagyok, szeretettel vettek körül, nem akartak kirángatni a történésből, csak öleltek. Mindaz, ami rajtuk keresztül hozzám áramlott olyan elsöprő erejű volt, ami világokat épít vagy zúzhat porrá. Engem védelmezőn biztonságban tartott közben, amiben 100%- osan tudtam végigélni az estétől másnap délelőttig tartó önmegsemmisülésem figyelését. A tudat élte magát.
Nagyon intenzív volt, ugyanakkor csodálatos élmény. Különleges kioldódás és árnyék integrálódás. Hálás vagyok érte. Ajándék a kvantum tér lenni, egy szemvillanásnyi idő alatt millió életen átkelni, ránézni, érezni, ahogy az egyéni és a kollektív traumák távoznak rajtunk keresztül, általunk, amikor az idővonalak, dimenziók és terek egybe folynak.
Ahogy a csendet egészen más tölti be, a tiszta térben a test, a lélek, az elme már összehangolt erő, forrás és támogatás.
Többé nincs bennem menekülés a sötétség elől. Az is vagyok.
A tűz nemcsak el-, átégetett.
Törvénnyé formált.
Látható és egész lett. A fény is. Az árnyék is. Egy.
És ebben a tisztaságban a hit, a szív és az értelem végre nem egymással harcol bennem, hanem ugyanabba az irányba vezetnek. A szellem szolgálatába. Az élet oldalára.
Ez mindannyiunk kincse. A könnyed repülés.
Amikor az ember már nem csak túlélni akar, hanem valóban jelen van itt. A mindennapi létezés örömében éli, teremti a magában látott világot, emlékszik, bármi is történik vele, körülötte. Teljes a lényével újra. Egy a tudatával. Földelt. Egyértelmű. Megtestesült.
A spiritualitás nem az elme illúziója, elmélete, divatja, ugyanakkor a megoldása is: pont az elme (t)akarja ellen - őrizni az egyÉNt.
A valóság, az igazság egyszerűbb, mint gondolnánk.
Itt van bennünk és a szemünk előtt.
Mindig is itt volt.
Rituálékkal és anélkül, nevetve vagy sírva, istennel vagy magadba vetett hittel...
Mindegy.
Minden lélegzet te vagy.
Figyeld! Lélegezz!
A lélek legsötétebb éjszakája a be- és kiteljesedés.
Szeretettel: Dajbukát Ildikó
spiritenergy.hu
Fotó Pinterest
