Amikor egy szeretett ember vagy állat eltávozik, új társak jelennek meg az életedben. 

Fájdalom, hiány, magány. Azt mondják, majd az idő megoldja. Nem fogja. Ott marad benned addig, amíg el nem fogadod.

Engem épp egy ilyen esemény indított el az úton, ahol a realitást mellőző események, csodák részese lettem. A fejem rögtön magyarázatot keresett.
Nem talált.

Azóta teljesen átadtam magam ennek az isteni univerzális erőnek. Ezen a hullámon teremtődik minden.

Van, aki nem hisz benne, mert még nem volt része benne. Vagy fél, hogy elbukik. Vagy mert magát isteníti. Vagy mit szólnak hozzá mások?

Az energia áramlik. Lehet kevesebbel is beérni.
Én választottam. Mindent. Megkaptam. 

Ha megszólít a poszt, keress meg, vezetlek oda, ahol én vagyok!