Hol van a határ a múlt és a jelen között?
Benne élünk? Bennünk él?
Mi hordozzuk a múltat vagy a múlt hordoz minket?
Mit jelez egy ekcéma vagy bármilyen tünet? Miért van az, hogy hiába a sok tudás, nem jut előre az ember?
Miért nem vesznek észre?
Miért nem szólalunk meg?
Miért van gombóc a torkunkban?
Mit nem látunk, mit nem értettünk meg?
Megannyi elakadás.
Hol távozott úgy a lélek, hogy önnön sorsát nem fogadta el?
Az elmúlás félelme, a lassú haldoklás tehetetlensége olyan érzéseket enged be, mint a harag, a gyász, a megrekedtség.
Most, amikor egyre gyakrabban keríti az embert hatalmába a nyugtalanság, a rettegés, össze vagyunk zavarodva annyi mindent hallunk, mit hogy tegyünk, gondoljunk, oldjunk, engedjünk... Forog velünk a világ. Arra vágyunk, hogy vége legyen. Hogy megszűnjön az a kísértő gondolat, nincs értelme élni. Mi célja van egyáltalán? Csak várunk mozdulatlanságba dermedve.
Vagy ott van az a nyughatatlanság, a türelmetlenség, ami hajt: rohanj, mert lemaradsz! Dühítő.
Állj meg itt! Megmutatom neked, hogy mi irányítja az életed, érezni fogod, hogy hol rejtőzik a sejtekben a sérülés emléke. Foglak, míg megszűnik az ellenállás és távozni tud az addig gúzsba kötött energia, hogy helyét az élet áramlása töltse be. Felszabadító.
Ekkor meglátod és megérzed az univerzum erejét, átéled a csodát. Emlékezni fogsz.
Megérted, hogy ki vagy valójában. Nincs az az erő, ami ellenállna neked.
Isteni valóságod beteljesíti önmagát. Megtestesíted a szellemet.
Ezért jöttél.
Élni a végtelen szeretet áldásában.
Engedd meg magadnak ezt a találkozást velem, ahol az emlékek terhéből szabadság születik!
Várlak, hogy átélhesd életed egyik legmélyebb, sorsfordító élményét.
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Foto pinterest
