( Hogyan maradjunk emberek )

Ha a közös valóság szétesik, az nem csak a gondolkodást érinti.
A test is reagál rá.

A Jelenések könyvében a pecsétek feltörése után nem elméletek következnek, hanem a négy lovas.

A négy lovast legtöbben egy jövőbeli katasztrófának képzelik.
Valaminek, ami majd egyszer, egymás után bekövetkezik.

A leírás azonban nem így beszél róluk.
Nem sorban érkeznek.
Hanem egyszerre jelennek meg.

Sokszor hangulatként.
Vagy a saját "bőrünkön" érezzük.

Háború: még akkor is, ha távol zajlik, jelen van a hírekben és a testekben.
Gazdasági szorítás, infláció: amikor az ember nem tudja, mire lesz elég, amit ma keres.
Félelem a betegségektől: hírek, híresztelések, ( gyógyszer )reklámok.
És a korra jellemző: egy kollektív kimerültség.

Nem kell apokalipszisfilm.
Elég megnézni az emberek idegrendszerét.

A türelmetlenséget.
A gyorsabban fellobbanó indulatot, túlterheltséget.
A fáradtságot, ami nem az alváshiányból fakad, hanem abból, hogy túl sok a bizonytalanság.

A Jelenések könyve nem is jövőbeli eseményeket sorol fel, hanem egy korszak pszichológiai állapotát.
Azt a belső feszültséget, amely átjárja a mindennapokat.

Ez látszik a tekinteteken.
Az apró ügyeken kirobbanó vitákon.
Erről árulkodik a közénk telepedő csend.

Ilyenkor könnyű elsodródni a hangosabb irányok felé.
A hirtelen ítéletekhez.
Az egyszerű történetekhez, ahol mindig van egy ellenség és egy hős.

A feszültség szereti a szélsőségeket.
A zajt. A kiabálást. Az erő fitogtatást.
A gyors reakciókat.

Pedig a legtöbb korszak nem a hősöktől marad emberi, hanem azoktól, akik a feszültségben is képesek gondolkodni, figyelni és nem elveszíteni önmagukat és egymást.

Amikor minden egyszerre zúdul ránk,
nem hősökre van szükség, hanem emberekre.

Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Fotó Pinterest
spiritenergy.hu