A nyári napforduló csúcspontja nem ugyanaz, mint az aratás csúcspontja. A virágzás csúcspontja nem ugyanaz, mint amikor beérik a gyümölcs. A gyermekkor csúcspontja nem ugyanaz, mint a felnőtté válásé. A szerelem első lángolása nem ugyanaz, mint a mély bizalomé.
A csúcs szó úgy hangzik, mintha egyetlen hegytető lenne.
Pedig az élet inkább hegylánc.
Felmész egy magaslatra, azt hiszed, megérkeztél, aztán a látóhatár kitágul és meglátsz újabb völgyeket, újabb emelkedőket.
Ami tegnap csúcsnak tűnt, később csak egy állomásnak látszik.
Az életben a legtöbbször van folytatás. Nem feltétlenül növekedés formájában, hanem átalakulásként.
A fa sem növekszik az égig. Egy ponton már nem magasabb lesz, hanem mélyebb gyökeret ereszt, több termést hoz, árnyékot ad, magokat szór.
A csúcs után nem hanyatlás jön, hanem másféle teljesség következik.
A csúcsok nem azért vannak, hogy örökre ott maradjunk rajtuk. Hanem hogy új tájat lássunk róluk.
Az élet nem egyetlen nagy csúcsra készül, hanem sokféle beteljesedésre.
Lehet, hogy amin ma túl vagy, arra egykor úgy néztél, mint életed legnagyobb csúcsára.
Mi lett belőle azóta?
~Dajbukát Ildikó
Fotó Pinterest
