Te, aki magányosnak érezted magad az állandóan rohanó szüleid mellett
Te, aki bántó szavakat kap(ott) táplálékként
Te, akit mássága miatt bántottak
Te, aki soha nem voltál/vagy elég jó
Te, aki elszakadtál a gyermekedtől
Te, akivel nem áll(t) szóba a családja
Te, aki betegséggel küzd(öttél)
Te, aki elvesztetted az otthonodat
Te, aki elhagytad a hazádat
Te, aki nem láttad a kiutat a mélységből
Te, aki…
Végtelen türelemmel vártalak. Míg döntöttél. A te tempódban.
Semmi másra nem volt szükség. Csak hogy te gyere. Te akard. Az Életet. A létezésed egy másik valóságát is. A valóságot.
Megharcoltad.
Feladtad a büszkeséged.
Legyőzted az egód, hát lásd magad, te hétköznapi hős!
Ezt a pillanatot várja, hiányolja mindenki. Ami megtörtént. Itt. Most. Együtt. Általam és általad. Minden eddigi érthetővé vált. Már tudod, ki vagy. Emlékszel. Már nem a fejeddel érted. Láttad. Érezted. Átélted. Az elképzelhetetlent.
Most pedig álmodj! Nagyot. Könnyű lesz. Ebből a belülről áradó békéből. Építsd fel úgy a világod, ahogy te szeretnéd! Kérdezz és én válaszolok. Kísérlek. Amíg kétségek nélkül elhiszed, hogy elég vagy, hogy minden benned van. Mert ez az igazság.
Szeretettel: Ildikó