Abban a pillanatban, amikor valaki kijelenti, hogy „én tudom az utat, gyere utánam”, már érdemes feltenni a kérdést, hogy valóban az igazsághoz vezet-e, vagy csak a saját útját akarja igazsággá tenni.
Ma már szinte mindenre van kurzus, módszer, rendszer és kész magyarázat. Arra is, hogyan működik a tudatod, miért történik veled az, ami történik, mit kellene felismerned, elengedned, átírnod vagy másképp gondolnod. És közben ugyanoda jutunk: valaki felépít egy rendszert abból, amit ő megértett, megtapasztalt vagy igaznak tart, aztán elkezdi megtanítani másoknak, hogyan kellene látniuk önmagukat és az életet.
Lehet ebből tanulni. Én is tanultam sok embertől, sokféle módszerből. De számomra nagy különbség van aközött, hogy valaki ad egy nézőpontot, amit megvizsgálhatok, vagy megmondja, hogyan működöm és mi az igazság rólam.
Ha felépítesz egy rendszert abból, amit te igaznak gondolsz pl. a tudatról, a fogyókúráról, majd ezt megtanítod másoknak, még mindig az elmének adsz egy újabb sablont.
Krishnamurti azt mondta, hogy az igazság ösvény nélküli föld...
