Nem marad minden örökké ugyanúgy.
Mégis meglepődünk rajta.

Amikor végre összeállnak a dolgok. Amikor egy kapcsolat beteljesedik. Amikor sikerül kilábalni egy nehéz időszakból. Amikor végre megérkezik a nyugalom, az anyagi biztonság vagy az önmagunkkal való béke.

Ilyenkor szinte észrevétlenül megszületik bennünk a vágy: Bárcsak ez így maradna.
A bőség idején könnyű megfeledkezni a körforgásról.

Az élet nem így működik.
A gyerekek felnőnek, a szülők öregszenek.
Más a munkahely. A test is változik és a kapcsolatok is.

Ami régen fontos volt, ma már nem mozgat meg.
Amiért akkor harcoltál, ma talán már nem is kérnéd.
Ami egykor fájt, arra ma már más szemmel nézel.
Nem csak a körülményeid változtak meg.
Te változtál meg.

Szenvedés, hogy megpróbáljuk visszatartani azt, ami már továbbindult.
Ott akarjuk tartani a helyét magunkban?
Miközben a világ körülöttünk újra és újra megtanítja: ami elérte a maga idejét, az továbbfordul. Minden változik.

Az élet mozgásban van. A nappal és az éjszaka is. Minden időszaknak megvan a maga szerepe.

A nyári napforduló után az érés kezdődik.
A növekedés nagy része már megtörtént.
Ami eddig kifelé épült, most befelé mélyül.
Nincs gyász a csúcspont elmúlásán.
Elkezd terméssé alakulni mindaz, ami a fényben létrejött.

Tényleg azt gondoljuk, hogy az a cél, hogy örökre megtartsuk életünk legszebb pillanatait, a sikert, a boldogságot vagy a kiteljesedést?
Vagy az, hogy teljes szívvel jelen legyünk mindegyikben, amikor itt vannak.
A születésben, a csúcson, az érlelésben is és azután is. Megtapasztalunk.

Az élet körforgás. Vele együtt mozdulunk, mert mi az élet vagyunk. Ugyanannak a mozgásnak a részei, amely az évszakokat, a napfordulókat és a változásokat hordozza.