Alakulunk, alakulunk…
Van, akiről most derül ki, hogy mennyit ér neki egy barátság vagy az "egy vérből való"-ság. Van, aki néhány ezer forintért is képes átverni a saját rokonát. Más meg éppen megsértődik és „távolságot tart”, mert volt merszed szóvá tenni, hogy megkárosított.
Ha neked is most vitték be a gyomrost azok, akikről azt hitted, melletted állnak, akkor tudd: nem egyedül nézel most nagyokat.
Te mindig bizalmat adtál az embereknek.
Egyszerűen az embert nézed. Ha látod, hogy valakinek segítségre van szüksége, benned nem indul el előtte egy számítás, hogy vajon megéri-e neked.
Segítesz. Jó szóval, munkával, lehetőséggel, akár azzal, hogy otthont adsz neki.
A sztori része ott kezdődik, amikor kiderül, hogy amit te egyszerű tisztességnek gondoltál, az a másik döntéseiben már nem feltétlenül jelenik meg.
Nem azt várod, hogy valaki azért, mert egyszer segítettél neki, élete végéig tartozzon neked.
Nem kell hűségesküt tennie. Veszekedhet veled. Mondhatja, hogy nincs igazad. El is távolodhat.
Csak van egy határ.
NEM ADLAK EL. NEM ÁRULLAK EL.
Nem használlak ki néhány ezer forintért.
Nem csaplak be azért, mert nekem abból egy kicsivel több marad.
Nem használom fel ellened azt, amit azért tudok rólad, mert közel engedtél.
Nem állok össze valakivel a hátad mögött, mert nekem abból előnyöm származik.
És ha egyedül vagy, nem taposok még egyet rajtad.
Ez nem valamiféle spirituális elvárás.
Ez tisztesség. Gerinc. Szándék.
És már nem is az emberek elvesztését gyászolod.
Mert közben láttad a működést is.
Láttad, hogyan használják egyik embert a másik után. Hol poénokkal feltárazva, hol megértő arcot vágva, hol síró áldozatként.
Mindig más szerep. Mindig más ember. A végén mégis ugyanaz a történet.
Amíg van mit szívni, marad a pióca.
És ettől kap durva nagy pofonokat az emberképed.
Mert ugyanazzal a mércével indultál neki ezeknek a kapcsolatoknak, amellyel te működsz.
Azt feltételezted, hogy ha egyszer eljön az a pont, ahol pénz, érdek, sértettség vagy személyes haszon kerül az egyik serpenyőbe, a másikba pedig egy ember, akivel évek, közös munka, barátság, család, segítség vagy szeretet köt össze, akkor azért megszólal benne valami:
Ezt azért vele nem.
És amikor ez többször egymás után nem történik meg, persze hogy felteszed a kérdést:
Mi az, amit én nem veszek észre?
Pedig nem azért nézel most nagyokat, mert homályos volt a varázsgömb.
Láttad te.
Csak sokáig hallgattál és tűrtél.
Azt gondoltad, ha nem mész bele, ha békében élsz, ha "normális" vagy velük, ha nem adod vissza ugyanazt, amit kapsz, akkor egyszer csak észreveszik, hogy lehet ezt másképp is.
Hiszen látják.
Látják, hogy lehet úgy pénzt keresni, hogy közben nem károsítasz meg másokat. Lehet összeveszni valakivel anélkül, hogy elárulnád. Lehet megsértődni anélkül, hogy bosszút állnál. Lehet úgy előrébb jutni, hogy közben nem taposol rá arra, aki tegnap még melletted állt.
Azt hitted, a példa számít.
És számít is.
Csak annak, akiben visszhangzik.
Mert aki pénzért mindenre képes, attól tényleg csak annyi telik, hogy ma egy barátot bocsát áruba, holnap a partnerét, aztán majd jön a következő.
Kicsiben és nagyban...
Volt egy első alkalom, amikor tudta, hogy amit tesz, nem tisztességes, de nem érdekelte.
A többi már könnyen ment...
Talán ezt nem vetted észre időben.
Nem azt, hogy kiben kellene megbíznod.
Hanem, hogy nem mindenkit érdekel az a példa, amit mutatsz neki.
Van, aki tanul belőle.
És van, aki csak azt számolja ki, mennyit kereshet rajtad.
Ilyenkor természetesen gyorsan akad valaki, aki spirituálisan is eligazít.
Biztos alacsony a rezgésed. Azt vonzottad be, ami benned van. A külvilág csak téged tükröz. Dolgozz még magadon! Ez csak illúzió.
Köszönjük. 
Én ezeket nem puffogtatnám tudás nélkül minden emberi történetre.
( A földelés remek téma )
Attól még felteheted magadnak a kérdést, hogy mi fölött siklottál el!
Hol láttál már korábban valamit, amit nem vettél komolyan? Mit magyaráztál meg? Mikor hittél inkább annak, amit mondott, mint annak, ahogyan más emberekkel bánt? Volt-e valami, amit már régen láttál, csak nem gondoltad, hogy egyszer te kerülsz ugyanabba a székbe?
Mert nem akarsz beleavatkozni vagy megbántani.
Tudom , hogy nem akarsz hátat fordítani az embereknek. Nem akarsz bizalomteszteket töltetni velük, mielőtt közel jöhetnek. És főleg nem akarsz gyanakvó emberré válni azért, mert mások visszaéltek azzal, amit tőled kaptak.
A bizalmadat nem akarod elveszíteni.
A szemedet viszont nyitva tudod tartani.
És ha éppen most ülsz egy friss gyomrossal és próbálod összerakni, hogyan volt képes erre az az ember, akit tegnap még barátodnak, rokonodnak, társadnak hittél, ne kezdj rögtön hibát keresni magadban!
Attól, hogy te megbíztál valakiben, még nem te csaptad be őt.
Ezt azért ne keverjük össze!
Hogy most az Uránusz, a Plútó vagy valamelyik másik bolygó hozza felszínre mindezt?
Bizonyára.
A gerinctelenség semmiképp.
Azt ugyanis nem a csillagok állása dönti el, hogy mit teszel, amikor választanod kell az érdek és egy ember között.
A bolygók legfeljebb megvilágítják. Hogy mit látnak meg, arról már te gondoskodtál.
