Ébredj világ!
Az ünnepek az emberi kapcsolatok legszorosabb formáját is megvilágították.
S míg egykor a család szó behívta a szeretetet az otthonba, mára sok helyen mérgező örökséggé dagadt.
Azt tanultad: a család szent, össze kell tartani, maradj csendben, tűrj el mindent, mert akkor jársz szeretetben, akkor majd tisztelnek, elfogadnak, befogadnak, szeretnek.
Olyannyira magadévá tetted ezeket a mondatokat, hogy az lett a természetes, hogy csak hallgatsz, miközben a rokon a szemetet direkt az ajtód elé önti, ugyan panaszkodsz, amikor a testvéred kitúr az örökségedből vagy csak úgy elveszi a te dolgaidat, de hagyod, hogy tiszteletlen legyen veled vagy amikor a férjed a négy fal között minden nap megaláz, lelkiismeret furdalást csinál neked, verbálisan vagy fizikailag bántalmaz és ezt elfogadod, amikor a gyermeked feltételeket szab neked és a problémáiért téged hibáztat, amikor azt érzed, nem érdekled anyádat, apádat, de velük töltöd a karácsonyt, esetleg a depressziód próbálod orvosolni az unokák ovis fotóit mutogatva, boldogságot színlelve…
Bántod magadat. Félsz kiszállni a mocsárból, ami lehúz. Félsz magadat szeretni, holott csak arra vágysz, hogy szeretve légy. Önként vállalt kínzás, mert a rokonod…de magányt, kiégést, boldogtalanságot érzel.
Egyet nem tanítottak meg neked: Hogy(an) szeresd magad. Ezért aztán nem is teszed…
Itt az idő, hogy elköszönj a mérgező kapcsolatoktól. Nem tartozol elszámolással senkinek. Jogod van felállni és becsukni az ajtót magad mögött, ahol az irigység , szomorúság, gyűlölködés vagy az üresség kísérte az éveidet. Majdnem elhitted, hogy ez a normális.
Spirituális körökben ugyanúgy elterjedt, hogy a tudatos ember nem megy bele konfliktusba, inkább elsétál.
Ez is igazság. Egy rÉSZe. Fontos a tudatosság szó … egyébként csak menekülés.
Ugyanis óriási különbség van aközött, amikor taktikázva, ésszel tanult, de nem a szeretet vezette dolgot cselekszel vagy azt, amit a szíved közvetít a tudatos létezésben.
Az elsőt a félelem, a bizonytalanság működteti, ez utóbbit viszont a te szellemi lényed, amely az egyetemes egésszel kapcsolódik.
Az energiának is két vége van. Ami körbeér.
Ha mindig a másik érdekét, jóllétét tartod szem előtt, miközben lemondasz arról , amire tényleg vágysz, akkor nem szereted magadat.
Ha folyton másokat dicsérsz, miközben megjegyzéseket teszel magadra, akkor nem szereted magadat.
Ha elforditod a fejed, miközben a testvéred szembeköp, akkor nem szereted magadat.
Ha azokkal osztod meg az ünnepeket, akikkel nem érzed jól magad, akik egész évben a hátad mögött szidtak, akkor nem szereted magadat.
Szeretned kell, mert az anyád, az apád, a testvéred?…ez nem igaz. Semmit sem kell.
De szeretheted őket.
Magad pedig még jobban szeretheted úgy, hogy azt, amit kivált benned a velük való kapcsolat, azt szívügyednek tekinted. Végre. Elfogadod, hogy nem vagy fontos nekik ( te fontos vagy magadnak? ). Elfogadod, hogy senkit sem kényszeríthetsz rá, hogy szeressen téged. Megérted és elfogadod a másikat úgy, amilyen és a szeretetben elengeded.
Ha nem azt látod a kapcsolatban, amit látni szeretnél, hanem azt, ami.
Ha elforditod a fejed, hogy ne lásd, azt, amit tudsz és érzel, az benned gyűlik, miközben már óriási feszültség van benned.
Magas vérnyomást, agyvérzést, infarktust, gyomor fekélyt, emésztési problémákat, bélelzáródást, légzőszervi panaszokat okozhat. Nálad. Nem a másiknál.
Fájdalmas felismerés jöhet a felszínre.
Mégis a legjobb, ami történhet veled.
Mert véges idejű földi út a tiéd.
A szüleid, a testvéreid, gyerekeid, rokonaid a megtapasztalásod részei, akikkel egy kialakított rendszerben kapcsolódsz hosszabb rövidebb ideig. Függőségi viszony szerint működsz velük.
De felnőttél.
A saját hatalmad adod át nekik az életed irányítása felett, hogy megfelelj az elvárásoknak? Amennyiben azt érzed, hogy legszívesebben nem ott és nem velük lennél…
Csak nehogy megbántsd vagy megsértsd a másikat. De magadat igen? Hogy tiszteljen, szeressen bárki, ha te sem teszed ezt magaddal?
Az a család és az a rokon, akikkel jól érzed magad. Azt gondolod, hogy ez csak vérségi kapcsolat lehet?
Épp hogy a szeretetben talál egymásra mindaz, ami összetartozik. Időn és téren túl.
Őseink, előző életeink igaz szerelmei, családjai egyesülnek újra a világban most áradó fényben. Egymásra talál és együtt halad tovább az úton, ami egy.
Maradj a szeretetben, de bátran húzd meg a határaidat!
És lesz rokon, barát aki elmegy, más utakat talál, aki bevégezte a feladatát a te életedben. Ne sajnáld elengedni! Vagy te magad csukod be végérvényesen az ajtót előttük. Választhatod a szeretetet feltételek nélkül, aki te magad vagy. Közel, de mégis távol tőlük.
Választhatod végre magad. A szabadságot. Az életedet. Ami csakis a tiéd. Te rendelkezel felette. Te döntöd el, hogy kinek, mennyit engedsz benne jelen lenni.
És megengedheted magadnak, hogy befogadd a szeretetet onnan, ahol ezt szívből adják. Idegenek vagy olyanok, akiket eddig észre se vettél, pedig itt vannak melletted már régóta.
Akik elmondják, hogy értékes vagy. Ahol jó szóval illetnek a hátad mögött is.
Ahol nem lenyomni akarnak, hanem együtt emelkedni.
Ahol apró gesztusok csalnak mosolyt az arcodra.
Minden, ami nem ezt a jó érzést váltja ki benned, azt elengedheted, lerakhatod és igen, húzd meg a határaidat!
Az irigységre, a rosszindulatra, a kapcsolati játszmákra, az elnyomásra, a tiszteletlenségre mondasz nemet.
És igent magadra. Igent az életre. Igent arra, amire vágysz és oly régóta keresel:
Az őszinte, feltételek nélküli szeretetre.
Ne elégedj meg kevesebbel!
Minden más csak olyan , mint a megkövesedett, fekete méreggel átitatott szív. Élettelen sírhant, halott emlék.
Szülői, testvéri, gyermeki, baráti szeretettel: ILDIkO
Spirit touch healing – a szellem gyógyító érintése
