Amikor azt mondod, hogy jól vagy… igazat mondasz?
Ugye sokat dolgozol, hogy megfelelj? Félsz, hogy ha nemet mondasz, elveszíthetsz mindent? Hitegeted magad: majd ha ezt vagy azt elértél, akkor leállsz?
Felmerült már benned, hogy kilépj ebből a mókuskerékből?
Minden, amit szeretsz vagy nem tetszik, rólad szól.
Te vagy a kiindulópont.
Nem, ez nem azt jelenti, hogy holnaptól ne gondoskodj a családodról, hanem hogy végre önmagad választod. Ahogy te szeretnéd. Nem, ahogy elvárják vagy kellene. De mit tehetnél még?
Ha tisztelni kezded a stresszes, fáradt tested és nem meríted egész nap, nem rohansz tovább. A szülőkhöz, a testvérhez, a barátokhoz. Te mindig ugrasz, mert meg akarsz felelni. (?)
Estére pedig már csak azt várod, legyen vége a napnak...
Már nincs erőd a párodra, rátok, az otthon is csak munka. A távolság fekszik veled az ágyon. Nincs idő, mondod...De azért ott a telefon,( amire egész nap nem értél rá ), mert az feltölt, hm.
Több a szeretet most, hogy széthajtottad magad? Vagy még nagyobb az üresség?
Ha mindig minden más kerül az első helyre, előbb-utóbb eltűnsz a saját életedből.
Az önmagad iránti szeretet nem azt jelenti, hogy nem adsz másoknak. Hanem azt, hogy abból adsz, ami benned túlcsordul.
Mit tud tenni egy kiégett ember a kapcsolatba? Ürességet. Közönyt. Semmit. Hogy tud figyelni egy társra, ha magát észre sem veszi? Te ilyen társat választanál?
Drasztikus őszinteség kell. Önmagad felé. Megállni. Hogy észrevedd végre, milyen messzire elsodródtál tétlenül önmagadtól. A mókuskerékben kimerült árnyékként kullogsz az átrohant életed után.
A szeretet az, hogy hazamész. Leülsz egyszerűen önmagadhoz.
Mert minden, amire igazán vágysz, veled kezdődött és nálad ér révbe.
~Dajbukát Ildikó
spiritenergy.hu
Fotó Pinterest
