Ahogy beköszöntött az ősz, a természet ajtót nyitott neki és ellenállás nélkül szívélyesen fogadta.
A levegő megfestette az orr hegyeket, a fények puhábbak és opálosabbak lettek, a föld illata erőteljesebbé vált.
A zord szelek ellenére van valami különös béke ebben az időben. Nem kell bizonyítani semmit, csak engedni, hogy láthatóvá váljon, mi minden született meg bennünk az elmúlt hónapok alatt. Néha apró dolgok, egy tisztább érzés, egy szívet melengető gondolat, egy kimondott szó, egy döntés, hogy máshogy szeretnénk élni.
A belső aratás csendes. Nem a külvilág számára történik, hanem magunkért pillantunk rá a mögöttünk hagyott idő termésére.
Közben valahogyan minden, ami bennünk megérett, másokra is hat.
Nem külön növünk, hanem együtt. Mint a föld alatt összefonódó gyökerek, amelyek nem látszanak, de tartják egymást.
Ezek a kapcsolódások adják a világ erejét.
Most jó csak lenni. Lélegezni. Érezni, hogy minden rendben van úgy, ahogy van.
Hogy amit megéltünk, az elég.
És hogy ez a csend most nem hiány, nem magány, hanem békés teljesség.
Kívánom, hogy tudj kiszállni a rohanásból! Hogy ne félj a lelassulástól, hanem tanulj meg eggyé válni vele!
Lásd meg a lámpásodban táncoló fényt! Legyen időd észrevenni, hogyan világítasz másokra is!
Legyen a lelked kertje csodák és szinek kavalkádja, egyszerű és pihentető, mint maga az ősz!
Végtelen szeretettel: Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Fotó: Pinterest
