A szeretet kertje

Csukd be a szemed…
Engedd, hogy a tested elcsendesedjen…
És figyeld meg, hogyan mozdul benned az érzés…

Talán ott a veszteség…
Talán emlékek jönnek… fájdalmas, nehéz pillanatok.
Amikor elvettek tőled valamit…
Amiben hittél. Ami fontos volt.

Csak figyeld meg!
Nem kell változtatnod semmit!
Csak jelen lenni.
Mennyire voltál tehetetlen?

Ez nem gyengeség.
Ez az első lépés a gyógyulás felé.

Lélegezz bele…
Gyászolhatod azt, amit nem kaptál meg.
Azt, amit elvettek.
Azt, amit tisztán, szívből adtál… és mégsem értették.

Most eljött az idő, hogy le tedd a fegyvert.
Nem kell tovább harcolnod.

Befelé nézel.
Ott van benned egy részed, amit eddig nem akartál látni.
Talán féltél tőle…
Talán túl fájt…
De most gyengéden, szeretettel ott lehetsz mellette.

Ez a rész is te vagy.
És most újra eggyé válhatsz vele.

Lélegezz…
És engedd, hogy a szíved tiszta csendje betöltsön!
Érezd, ahogy lebegsz a szeretet tengerén!
Nem kell küzdeni. Nem kell bizonyítanod semmit!
Csak vagy.
Benned. Veled. Érted.

Maradj itt még egy pillanatra…
Majd lassan, a saját ritmusodban…
Térj vissza a jelenbe!
Megérkezve önmagadhoz.
Teljesebben, mélyebben, igazabban.